el

• IPA: [ ˈɛl]

el

1. távolodó irányban.

1. távolodó irányban.

1. távolodó irányban.

1. Az ‘elülső rész’ értelmű régi el főnévvel ma formailag azonos, de eredetileg. 'elé' volt - az é irányhatározó raggal bővülve -, majd a végmagánhangzó megrövidült, s végül (a 15.-16. században) lekopott. Eredetének megfelelően jelentése is ‘'előre’' volt, majd kibővült a távolodás, a kezdés, bevégzés stb. jelentéskörével. Lásd még elő. -(Szókincsháló szótár)

---

---

el sn

1. áram

n3s	Egyes szám
	Határozatlan	Határozott
Alanyeset	el	elið
Tárgyeset	el	elið
Részes eset	eli	elinum
Birtokos eset	els	elsins

1. ravmagn

el

el		masculin	feminin
nominativ-acuzativ	singular	el, îl	ea, o
	plural	ei, i, îi	ele, le
genitiv-dativ	singular	lui, i, îi	ei, i, îi
	plural	lor, le, li	lor, le, li

1. ő

• el - Reverso (ro-en)
• el - szotar.ro
• el - Dictzone (ro-hu)
• el - DEX online
• el - sinonimul.ro
• el - Google (ro-en)
• el - Яндекс (ro-ru)
• el - Wikidata
• el - Wikipédia (román)

• IPA: /el/, [el]

el hn

1. a, az

• Függelék:Spanyol szógyakorisági lista

• el - Szótár.net (es-hu)
• el - Lingea (es-hu)
• el - DLE (académico)
• el - Google (es-en)
• el - Яндекс (es-ru)
• el - PONS (es-en)
• el - Reverso (es-en)
• el - Wikidata
• el - Wikipédia (spanyol)

el kn

1. elektromosság
2. villamosság

el

1. kéz