A galaxis őrzői vol. 2. - Kritika

A Bosszúállók: Végtelen háború bemutatója kapcsán napi rendszerességgel megjelenő kritikák formájában nagyító alá vesszük a Marvel Moziverzum eddig bemutatott 18 filmjét. Az idáig szemrevételezett filmek:

Marvel Moziverzum - 1. fázis:

• A Vasember, A hihetetlen Hulk, Vasember 2., Thor, Amerika Kapitány: Az első bosszúálló, Bosszúállók

Marvel Moziverzum - 2. fázis:

• Vasember 3., Thor: Sötét világ, Amerika Kapitány: A tél katonája, A galaxis őrzői, Bosszúállók: Ultron kora, A Hangya

Marvel Moziverzum - 3. fázis:

• Amerika Kapitány: Polgárháború, Doctor Strange

A csapatépítő tréningként is felfogható első rész után immáron éles bevetésen láthatjuk viszont a Galaxis Őrzőit, akik épp veszélyes és értékes kütyük megvédésén dolgoznak (mert hát őrzők!) a Szuverének névre hallgató, meglehetősen öntelt népség megbízásából. Mivel csapatuk továbbra is renitens, konok és meglehetősen infantilis tagokból áll, ezért a küldetés nem egészen úgy sikerül, ahogy eltervezték, és hamarosan kénytelenek menekülőre fogni. A csávából aztán egy rejtélyes megmentő húzza ki őket, aki aztán annak rendje és módja szerint be is mutatkozik: ő Egó, nem mellesleg Űr-Lord apja. A helyzet pedig innen kezd csak igazán bonyolódni...

...maga a film viszont pofonegyszerű receptet követ: fogták az előző filmet, és minden tekintetben felturbózták azt. Igen, jól sejtitek, a Vol. 2. az úgynevezett "bloated sequel" betegséggel kokettál, viszont mégis megússza a dolgot, hisz A galaxis őrzői pont az a matéria, melyet nyugodtan túl lehet tolni. James Gunn író/rendező ennek tudatában rendesen el is engedi a gyeplőt, így filmje nagyobb, harsányabb és komolytalanabb, mint az előző. És ez nem kis teljesítmény. Ugyanakkor érzékenyebb, érzelmesebb és valamivel mélyebb is. Ez pedig pláne nem kis teljesítmény.

Míg az első film a Marvel Studios egyik legnagyobb kockázata volt, addig a folytatás már az egyik legbiztosabb befektetésévé vált (nem is csoda, hogy míg az első részt a lecsendesülő augusztus elején futtatták meg, addig a folytatást már a blockbuster egyik legkiemeltebb időpontjára, május elejére pozicionálták). A film ennek megfelelően jó néhány dologban biztosra is ment: mindenki tudta, hogy Kicsi Groot az egész világot leveszi majd a lábáról (hisz ehhez elég volt az első film néhány képkockája), ezért aztán rendesen tele is rakják vele a filmet, pedig alapvetően nem sok haszna van azt leszámítva, hogy annyira cukiii. A többiek hozzák a formájukat: Peternek ezúttal is többnyire csak a szexen jár az esze, mint egy tinédzserfiúnak, Drax továbbra sem tud disztingválni, és ami a szívén, az a száján, Mordály kőkeménynek állítja be magát, közben pedig majd kidurran a mellkasa, akkora szíve van, Gamorra pedig olybá tűnik, mint az óvónéni a megvadult óvódások között: próbálja a többieket terelgetni.

Nincs ezzel baj: a 2014-es film akkorát szólt, ott bemutatott figurái olyan emlékezetesre sikerültek, hogy ennek hála már-már régi ismerősként köszöntjük őket újra, akik pontosan úgy cselekszenek és éreznek, ahogy az tőlük elvárható. A legtöbb újdonság a rosszfiúk oldaláról jön: egy-két fordulat ezek közül már sejthető (hála az előzeteseknek), némelyik megidézi a Halálos iramban-filmeket komolyság tekintetében, és végre sikerült előállni egy igazán érdekes főgonosszal is, akinek ugyan megint csak világhódító szándékai vannak, de legalább személyében is lehet hozzá kötődni.

A poénok harsányabbak, az akciók pedig ívesebbek és színpadiasabbak lettek, és ugyan hangvételében és karaktereiben már hiányzik az újdonság ereje, kreatív univerzumalkotása ezúttal is bámulatos, az újonnan jövő figurák - például az érzéseket pásztázni és némileg módosítani képes, egyébként burokban született és társasági szempontból katasztrofális Mantisz - kitűnően színesítik az amúgy is színpompás társaságot. Gunn pedig még mélyebbre merülhet a 80-as évek örökségében, melyhez anno, a Troma Entertainment egyik oszlopos tagjaként ő is alaposan hozzájárult. Értsd: A galaxis őrzői vol. 2. tocsog a 30 évvel ezelőtt menő gore-ban (persze, ennek rajzfilmes, családbarát változatában) meg az akkori popkulturális referenciákban (David Hasselhofftól Heather Locklearig).

Apropó referenciák: valószínűleg nincs még egy olyan Marvel-film, ami ennyire meg lenne szórva (obskúrusabbnál obskúrusabb) húsvéti tojásokkal. Mivel maga A galaxis őrzői is egy szűkebb réteg által kedvelt képregény volt (ami a Marvel Moziverzum beindulásával párhuzamosan kapott új erőre), ezért ennek világából szemezgetve még a legelvetemültebb kockásrajongók is meg lesznek izzasztva egy-két hivatkozási ponttal vagy vendégszereplővel.

Persze, ezúttal is látszik, hogy ezek a filmek már rég nem csak a képregényrajongóknak készülnek: az MCU különálló intézménnyé vált, amely gigantikus és kitartó rajongótáborral rendelkezik, hála annak, hogy ez az egy évtizede létező univerzum egyre csak tágul, egyre mélyebbre merül saját hátországában, és ezzel párhuzamosan egyre messzebb megy a világalkotásban is, közben pedig ügyel arra, hogy lehetőleg mindig ugyanazt a rémesen egyszerű hatást érje el: szórakoztasson. A kérdés már csak az, hogy ez a rengeteg szín és ecsetvonás jövőre milyen képet ad ki, mikor végre, valahára betoppan Thanos is.

---

A kritika első változata 2017. május 2-án jelent meg.

Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.